UNOM A POLITIKÁT

Jaj, de unom a politikát,
Inkább engem törődne és csinálnánk egy kis babát!
De István oly fáradt és gondterhelt,
Nem lesz ebből már soha kiskirály.

Jaj, de unom a politikát,
Inkább durchmarsban trancsíroznám a pogányok sorát!
De István csak töpreng és hezitál,
Nem lesz ebből már soha nagy király.

Várni, csak várni, mindig csak várni,
Végül az asszonyból vénlány marad.
Várni, csak várni, mindig csak várni,
Lassan a hüvelybe rozsdál a kard.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez istenkém!
Ráncba kell szedni, hogy beérje Europapát.
Aber der Stephan ist unmöglich,
Nem lesz belőle soha szent király.

Várni, csak várni, mindig csak várni,
Az ember már nem tudja, mit is akart.
Várni, csak várni, mindig csak várni,
Úgy látszik, ez jellemzi a magyart.

Jaj, de unom a politikát,
Inkább engem törődne és csinálnánk egy kis babát!
De István csak elméleteket gyárt,
Nem lesz így jó ez a Magyarország.

Unom a, unom a, unom a, unom a,
unom a, unom a politikát!