Török Ignác (Gödöllő, 1795.június 23. – Arad, 1849. október 6.) honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike.

Kisbirtokos magyar nemesi családból származott.

A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, a császári hadsereg kötelékébe hadnagyként lépett. 1838-ban a nemesi testőrséghez került, ahol az ideiglenes és tartós erődítések tanára lett. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is. A forradalom előtt előbb Lembergben, majd alezredesi rangban Zágrábban szolgált.

1848-1849 telén Komáromban szolgált, a vár erődítését, kiépítését szervezte meg. Windisch-Grätz sikerei után Komárom parancsnokát, Majthényit, aki a vár átadására készült, a vár tisztjei lemondásra kényszerítették, és a parancsnokságot a legidõsebb tisztre, Török Ignácra ruházták. A döntést a kormány megerõsítette, és január 28-án tábornokká nevezték ki. 1849 áprilisában posztjáról Lenkey János váltotta le.

A kormány utasítására a júniusban a felszabadított Budára rendelték,hogy a Hentzi által épített budai erősítések lerombolását vezesse, majd Szegedre, hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen.

Élete utolsó napjait Görgey táborában és Aradon töltötte. Kötél általi halálra ítélték, másodikként végezték ki.