ISTVÁN FIAM!

Óh te Istenem, vedd le vállamról a terhet!
Mért' fordítod Koppányt ellenem?
Árpád vére nem támadhat önmagára,
Válaszd őt s én átadom helyem.

Édes fiam, rejtsd el jobban nyugtalan érzéseid!
Légy óvatos, ne láthassa át senki sem szándékaid!
Sok víz lefolyt, s még sok víz folyik véresen a vén Dunán.
Nincs béke még, és nem tudhatod, hol leszel a harc után.

Győznöd kell a földeken és győznöd kell a váraknál,
Mindenkire szükséged van ki a trónra téged vár.
Érdekből vagy számításból mellékes, ha melléd áll;
Istennel vagy Isten nélkül, Koppány téged nem szolgál.
Jól jegyezd meg!

Óh jó anyám! Békét kíván mind a nép, s az Istenünk.
Miért kell a harc? Csak vérünk folyik s egyre fogy nemzetünk.
Édes fiam, mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt.
Nem fogja fel a múltat, s nem sejti még az eljövőt.

Szánalmas kis lény az ember önnön sorsán túl nem lát,
Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép,
Mindannyiunk érdeke, hogy országunk királya légy,
István fiam