Gróf Leiningen-Westerburg Károly (Ilberstadt, 1819. április 11. - Arad, 1849. október 6.) honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike.

Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált, így szinte természetes, hogy két testvérével együtt a császári hadsereg szolgálatába állt. 1844-ben nősült, felesége, Sissányi Edit révén magyarországi (Törökbecsei) nagybirtokos lett. 1848 őszén Temesvárra rendelték ezredének törzskarával együtt, ahol is önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. 1848 decemberében őrnagyi, 1849 márciusában alezredesi, áprilisban ezredesi ranggal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, amik elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Július 2-án kiverte Benedek Lajost Szőnyből. Görgey Artúr jó barátja volt.

A kivégzése előtti utolsó perceiben a becsületét ért támadásokat verte vissza:

„Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felülem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna, nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt – midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok – e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom.”

Kötél általi halálra ítélték, a hatodik volt a kivégzettek sorában.