TILDY ZOLTÁN

ÉLETE

1889. november 18-án született Losoncon, értelmiségi családban.

 A pápai Református Teológiai Akadémián szerzet diplomát 1913-ban, majd egy évig Írországban Belfasti Assembly College-ban tanult ösztöndíjasként, 1913-14-ben. A papi hivatását Szennán (Somogy megye) kezdte 1915-16-ban, majd huzamosabb ideig 1921 és 1929 között- Tahitófalun volt lelkész. 1924-ben másodmagával megalapította a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt-t a keresztény család, a téli újság, a református lelkipásztor és a magyarföld című lapok szerkesztője és kiadója. 1928 és 1932 között a Magyar Traktátus Társaság igazgató lelkésze, majd 1946-ig, köztársasági elnökké történő megválasztásáig a Békés megyei Szeghalom gyülekezetének lelkipásztora. Tildy és felesége szombaton délben a Gyomai motorvonattal érkezett SZEGHALOMRA. Kíséretében volt Kun Béla hódmezővásárhelyi és Musa István Kiskunhalasi országgyűlési képviselő. Fogattatásukra nagy létszámú közönség gyűlt össze a vasútállomáson. A levente egyesület díszlovasbandériummal és díszszakasszal tisztelgett a vendégek előtt. A vasúti kocsiból kiszálló lelkészt és a vendégeket az egyház-és a politikai község nevében Váczy Dezső segédlelkész üdvözölte, ki beszédében arra mutatott rá, hogy virág vasárnapig menetet várt az új pásztorra ,ki az úrnak nevében jött. a menet élén lovasbandérium haladt utána pedig a 25 fogatból álló kíséret. Az új lelkész gyönyörű négy fogaton vonult végig a gr. Széchenyi utcán és a fő utcán, harangzúgás mellet. Tildy Zoltán és feleségét Koppányi Kálmán főjegyző, Kun Bélát Pásztor József gimnáziumi tanár, Musa Istvánt pedig Mészáros István gazda látta vendégül. Presbiter dísz gyűlésen fogatta az új lelkész az üdvözléseket. A piactéri Balogh-iskola szétnyitható közfalú két tanterme teljesen megtelt. A környékbeli egyházak közül a mezőberényi ág. Evangélikus egyház képviseltette magát a füzesgyarmati, komádi, köröstarcsai, körösladányi, vésztői, dévaványai református egyházakkal együtt, és meleg üdvözlésüket tolmácsolták. A presbiter díszgyűlés után a Gazdakörben 370 személyes közebédet rendezett a Református Nőegylet. Tildy Zoltán  csalódástól leköltözött Szeghalomra a fővárosból. Gyermekei: Zoltán, Erzsébet, László, a helyi gimnázium tanulói lettek. Tildy Zoltán nyugodt, komoly egyéniség és jó ember volt. Alig telt el két esztendő, Tildy Szeghalmon szinte „átvette” a közösségben a politikai irányítást. Tildy és a Független Kisgazdapárt rendkívül aktív és konstruktív tevékenysége a vármegyében sokban hozzájárult ahhoz, hogy az 1934. év végén megtartott Megyebiztonsági választásokon komoly sikereket ért el a párt. A megyén belül különösen kiemelkedet Szeghalom és Vésztő községek eredménye. Tildy Szeghalom fejlődését úthálózatának kiépítését is a szívén viselte. Neki köszönhető, hogy az alispán a vármegye útépítési programjába illesztette az újtelepre vezető kövesút megépítését. Az egész Tiszántúl ünnepe volt, amikor 1936. december 27-én átadták Tildynek a Szeghalmi választó terület országgyűlési képviselői mandátumát. December 27-én Tildy Zoltán jelentették ki a szeghalmi kerület megválasztott képviselőjének. Képviselő házi beszédeit 1939-ben kötetbe foglaltatta és „két esztendő munkája a parlamentbe” címmel kiadta.  

1917-ben belépet a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba.Innen 1922-ben az Egységes Pártba is követte- az 1929-ig kormánytag-pártelnököt. 1929-30-ban Nagy Ferenccel és mássokkal együtt megszervezte az ellenzéki Független Kisgazdapártot, földmunkás és polgári párt alapító tagja, amelynek ügyvezető alelnöke lett. Eckhart Tibornak az Egyesült Államokba történő változása után  a párt megbízott, majd 1943-tól ügyvezető elnöke. 1944-ben csatlakozott az Anti Fasiszta magyar fronthoz. 1945 után a politikai életből történő izolációjáig országos pártvezető. Többszöri sikertelen próbálkozást követően 1936-ban jutott be a parlamentbe pártja egyetlen egyéni kerületének, a SZEGHALMI kerületnek egyhangúlag megválasztott jelöltjeként. A parlamenti politizálás mellett a Független Kisgazdapárt című politikai hetilap szerkesztőségét vezette. A nemzeti függetlenségi és népfrontmozgalom vezető személyiségei közé tartozott; 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozásában. 1945. szeptembertől miniszterelnök, 1946. február 1-jén köztársasági elnökké választották.

1946. február  1-jén szűnt meg a királyság mint államforma, mivel az országgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. A II. köztársaság első államfője köztársasági elnökké Tildy Zoltán lett, a korábbi kormányfői posztot Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Noha 1946-os választás során több mint 50 százaléka a kisgazdákat szerette volna kormányon látni, a kommunisták kihagyása nélkül nem lehetett kormányt alakítani. A szovjet befolyás egyre nőtt, s Tildynek is azt tanácsolták Brit és Amerikai politikusok, hogy igyekezzen szívélyes viszonyt kialakítani a Szovjetunióval. Tildy elnöksége alatt folytak a háború utáni népbírósági perek a Bethlen- és Szálasi-kormányok egykori tagjai, többek közt Bárdossy László ellen. A halálos ítéleteket államelnökként Tildy írta alá, melynek nyomán jobb oldali politikai ellenfelek, a ”palástot hóhér”-nak nevezték el. 1946-ban a kommunisták belső ellentétek szításával szétrombolta a kisgazdapártot (szalámi taktika), Nagy Ferenc miniszterelnök pedig az ellen felhozott koholt vádak hatására nem jött haza Svájcból. Tildyvel a kommunisták 1947-ben feloszlattatták a parlamentet, és augusztus 31-re újválasztásokat íratattak ki, amelyet úgynevezett kék cédulákkal elcsaltak. Tildy 1948. július 31-én mondatta le veje Csornoky Viktor hazaárulás vádjával való letartóztatása miatt(Tildy köztársasági elnöki tisztsége formálisan csak augusztus 4.-én szűnt meg. Ezután a volt köztársasági elnököt egészen 1956.májusáig.      

1948-ban vejét, Csornoky Viktort korrupció és hűtlenség vádjával letartóztatták, Tildyt még az ügy nyilvánosságra hozatala előtt lemondatták. 1948. augusztus és 1956. május között házi őrizetben tartották Budapesten, s 1956 augusztusában is csak azt követően engedték szabadon, miután a nyilvánosság előtt többször elkötelezte magát a mezőgazdaság kollektivizálása mellett. 1956. október 26. és november 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztereként gyakorlatilag miniszterelnök-helyettesi funkciót látott el. Ez idő alatt főleg a paraszti szervezetekkel és az egyházakkal épített ki kapcsolatokat. November 4-én a szovjet kordonon keresztül távozott a Parlament épületéből. A Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítása címén hat évre ítélték. 1959. áprilisban idős korára (valójában betegségére) való tekintettel szabadlábra helyezték. 1961. augusztus 4-én bekövetkezett halálig teljes visszavonultságban élt. 1989. július 6.-án –az 1956-os forradalom mártírjaival együtt –a legfelső bírósság kimondatta a korábbi vádpontok és az ítélet törvénysértő voltát, és hatályon kívül helyezte őket. Halála után 28 évvel rehabilitálták.