Az útvonal

A magyarság vándorlásának  európai állomásai
Kr.e. 4000kb.-Kr.u.500kb

Kb. Kr. e. 4000-tõl számítják az URÁLI ÕSHAZA idõszakát, amely az Urál-hegység és az Ob folyó közötti vidékre tehetõ. A régészeti leletek alapján a legkorábbi települések folyók, vagy tavak partjára épültek. Az emberek fõ táplálékforrása a halászat. Kõeszközeiket pattintással készítették.
A túlnépesedés miatt Kr. e. 3000 körül szétvándorlás következett be. Az észak és kelet felé vándorlókból alakultak ki a szamolédok, a nyugat felé indulókból a finnugorok. Voltak azonban olyan finnugor csoportok, amelyek az Urál környékén maradtak.
Az emberek pattintott kõeszközeit felváltották a csiszolt tárgyak.
Kr. e. 2000 körül történt meg a finnugor szétvándorlás.
Az egyik csoport nyugatra vándorolt, belõlük lettek a permi és finn-volgai népek; a másik csoport helyben maradt, õket ugoroknak nevezzük.
Az ugorok déli vándorlásának oka a természeti körülmények megváltozása.
Az ugor õshaza az Irtis, Tobol, és Ob folyók középsõ folyásának vidékére tehetõ.
Az emberek áttértek a termelõ gazdálkodásra. A hangsúly átterelõdött az állattenyésztésre, a földmûvelésre, valamint a legeltetõ állattartásra. (juh, kecske, ló, szarvasmarha) Ismerték a rezet és a bronzot.
Temetkezés: Egy kurgánba (temetkezési földhalom) egy nagycsalád temetkezett. 10-20 nagycsalád jelentett egy települést.
Kr. e. 1000 és Kr. e. 500 között felbomlott az ugor közösség. Az éghajlat melegebbé válása miatt áttértek a nomád állattartásra, emiatt a fölmûvelés háttérbe szorult. Ún. ridegtartást alkalmaztak, vagyis az állatokat télen-nyáron szabadban tartották. (ló, juh)
Kr. e. 1000 és Kr. e. 500 között: MAGYAR ÕSHAZA, mely a Dél-Urál területén lehetett. Az õsmagyarság kapcsolatba került az itt élõ iráni népekkel. A Kr. e. 500 és Kr. u. 500 közötti idõszakot "fehér foltnak" nevezzük, mivel az õsmagyarság és az iráni népek életmódja, viselete, fegyverzete összemosódott. Szkíták és iráni nyelvû szarmaták éltek itt. Az itteni emberek ciklikusan vándoroltak sátorozó életmódot éltek. Nyáron vándoroltak, a téli idõszakot a folyók mellett töltötték. Fontos, hogy már szántóföldeket is mûveltek.
Az állattulajdon védelme következtében a katonaság és a fegyverek megváltoztak. A korszakban terjedt el a vashasználat, ennek eredményeként nõtt a fegyverek hatékonysága. (íj, nyíl, rövid kard, lándzsa)

A magyarság vándorlásának európai állomásai
A V. Századtól a Honfoglalásig

A magyarság vándorlásának európai helyszíneit nagyrészt török népcsoportok lakták, kultúrájukat más népek is átvették, itt keveredett nomád népek éltek. A magyarok is valószínûleg erõsen keveredtek a törökökkel, mivel a Kárpát-medencébe törökös kultúrát hozott.
Ebbõl a korszakból már vannak írásos források.

Baskíria volt a magyarság elsõ európai szálláshelye.
A Dél-Urál keleti lejtõirol az õsmagyarság a nyugatira költözött át. Az itt élõk utódait találta meg Julianus barát, domonkos rendi szerzetes, a XIII. század elsõ felében. Az õ utazása óta a területet Magna Hungáriának, azaz Nagy-Magyarországnak nevezik. (A nagy jelzõ itt régit jelent.) Ekkor kezdõdtek meg a kapcsolatok a török népekkel. Az életmódra a legeltetõ állattartás a jellemzõ. A földmûvelésben alkalmazták a vaspapucsos faekét. A társadalom nemzetségekre és törzsekre tagolódott.
Kb. 750: a magyar törzsek elõbb dél, majd nyugat felé vándorolnak, melynek okát nem ismerjük. Átkeltek a Volgán, de a következõ letelepedés, Levédia helyét nem tudjuk pontosan meghatározni. Valószínûleg a Don, a Donyec és az Azori-tenger által határolt területet jelentette.
Ebben az idõszakban a magyarság kapcsolatba kerül a VII. század elején megalakult Kazár Birodalommal. A kazárok is a török népekhez tartoznak. A kazár kapcsolat sok területen éreztette hatását. A földmûvelésre helyezõdött a hangsúly, fontos volt a gyümölcstermesztés, az állattenyésztés, azon belül is a szarvasmarha-, sertés-, és baromfitartás.
A magyarok törzsekben éltek, melyek élén a törzsfõk (vajdák) álltak. A magyarok vezetõje Levedi volt, akirõl a terület a nevét kapta. A magyarok dinasztikus kapcsolatba kerültek a kazárokkal, mivel Levedi felesége kazár származású volt.
A kazároktól származik a kettõs fejedelemség intézménye, amely már az Etelközben jellemzõ a magyarokra. Az elsõ vezetõ a kündü. A tényleges hatalom a második ember, a gyula kezében volt, aki államügyekkel foglalkozott és a hadsereg vezetõje.
A hagyomány szerint a hét magyar törzs közül öt török (Kér, Keszi, Tarján, Kürtgyarmat, Jenõ), kettõ pedig finnugor nevû (Nyék, Magyar). Egy nyolcadik törzs is tartozott hozzájuk, (a kabarok) valószínûleg a kazár birodalmon belüli egyik elszakadni akaró nép volt.
A 850-es években nyugatra vándoroltak a magyarok. Ennek oka még nem tisztázott. Lehetett egy besenyõktõl elszenvedett vereség, vagy a kazár birodalomban folyó belháborúk miatt megromlott magyar-kazár viszony következménye.
Az utolsó európai állomás Etelköz volt, a név Folyóközt jelent (az etil - folyó szóból ered). Továbbra is jellemzõ a nomád állattenyésztés és a földmûvelés. A politikában két fontos változás ment végbe. Az egyik a nép élén álló fejedelmek közti váltás. A másik a törzsek szövetsége. A vérszerzõdés Álmos fejedelemmé választásával párhuzamosan történt. A szerzõdõk mindegyike pogány szokás szerint Álmos vezérért a saját vérét egy edénybe csurgatta, esküjét szentesítette.