Hernádvécsei és hajnácskeői gróf Vécsey Károly (Pest, 1807 - Arad, 1849. október 6.) honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike.

Főnemesi származású, apja altábornagyi rangban szolgált a császári-királyi hadseregben, ő volt Bécsben a magyar nemesi testőrség parancsnoka. Nővére udvarhölgyként Ferenc József egyik nevelője volt.

Bécsben végezte a hadiiskolát, 1848 elején a 2. huszárezredben szolgált őrnagyi rangban.

1848 májusától a Délvidéken részt vett a szerbek elleni harcokban. Októberben nevezték ki a 2. huszárezred parancsnokává, ezzel együtt ezredesi rangot kapott. 1848 decemberétől - már tábornoki rangban - a bácskai hadtest egyik a hadosztálynak parancsnoka lett. 1849 januárjában határozott kiállásával távozásra kényszerítette a hadtest árulóvá vált parancsnokát. A felbomlástól megmentett hadtestet a Közép-Tisza vidékére vezette, ahol Damjanich János csapataival egyesülve a szolnoki csatában fényes győzelmet arattak. 1849 áprilisától Arad és Temesvár bevétele volt a feladata. Az aradi vár védőit a vár kiéheztetésével megadásra késztette, de Temesvárt nem sikerült elfoglalnia. A temesvári csata elvesztése után seregével elvonult. A világosi fegyverletétel hírére augusztus 20-án Borosjenőn a cári csapatok előtt kapitulált.

Aradon kötél általi halálra ítélték, és kivégezték. Kilencedik volt a sorban.